Hatalmas volt az érdeklődés a Bakancsos Óvodások túrasorozatra – Kövestető ezúttal közel 50 lelkes kis bakancsost és kísérőiket fogadta!
A program népszerűsége miatt sajnos létszámkorlátozást kellett bevezetnünk, hogy a túra élményét és minőségét meg tudjuk őrizni. Bízunk benne, hogy akik most lemaradtak, legközelebb velünk tartanak!
Az erdei kaland során a gyerekek megismerkedtek a Mecsek jellegzetes fafajaival, a turistajelzések világával, és azzal is, miért olyan fontosak ezek a jelzések. Útközben szó esett a kövestetői fonolit bányáról is, miközben játékosan próbáltuk megjegyezni a körülöttünk élő növényeket.
A nap egyik csúcspontja Zöldhalomban várt ránk, ahol Tíber Mihály és családja betekintést engedett a méhek különleges világába. A gyerekek közelről láthatták a kaptár működését, megismerkedtek a méhész eszközeivel, és természetesen a mézkóstolás sem maradhatott el!
A jó hangulatot közös játékok tették teljessé.
Köszönjük a Tíber Méhészetnek a szívélyes fogadtatást és a felejthetetlen élményeket!
Folytatás: május 16. – Pusztabánya!
Eltűnt falvak nyomába eredünk, felfedezzük a felhagyott üveghuta titkait, és egy igazi időutazás vár ránk!
A mai nap több szempontból is jelentős volt, hiszen két avatás is történt.
Ez volt az első Dombay János emléktúra, így mind a 45 fő egy avatótúrán vehetett részt, valamint egyesületünknél egy új túravezető is bemutatkozott.
9 órakor a hosszúhetényi kultúrház Papp János kiállítótermében Dombay Győző festőművész alkotásait tekinthették meg az érdeklődők.
Dombay János régész, autodidakta zseni, a Baranya megyei múzeumok egykori főigazgatója előtt szerettünk volna tisztelegni, és bemutatni őt az érdeklődőknek.
Szegény veszprémi családból indulva hivatalnokból lett nemzetközileg elismert tudós!
Hosszúhetényből indulva a Nagy-mezőn, az Arany-hegy Természetvédelmi Területet érintve – a védett területek osztályozását és az ott érvényes korlátozásokat is átbeszélve – érkeztünk meg a régi 6-os főút melletti villa rustica ásatási területhez, amelynek első feltárását és leírását Dombay János végezte.
Itt Szabó Máté régész tartott nekünk egy részletes előadást a római kori épületről: arról, mi állt itt egykor, és hogyan nézett ki. Ezúton is köszönjük neki!
Innen a síneken átsétáltunk a Dombay-tóhoz, amely a neves régészről kapta a nevét, aki egykor a mai tó helyén is ásatásokat végzett.
Az emlékkövénél koszorút helyeztünk el.
A féltávot átlépve leültünk a gáton, hogy ki-ki elfogyaszthassa elemózsiáját, csoportképet készítettünk, majd indultunk is tovább.
A Kisnádasdi-forrásnál megállva vezetőnk beszélt röviden a hely történelmi vonatkozásairól, megtöltöttük kulacsainkat, majd az Arany-hegyet megmászva értük el azt a helyet, ahol a nagy régész első jelentős ásatásait végezte. Ezután figyeltek fel rá országos szinten. Szóba került a zengővárkonyi ásatása és a Lengyeli-kultúra feltárása is, amely nemzetközi elismertséget hozott számára.
Innen már nem kalandoztunk tovább sem térben, sem időben – visszatértünk Hosszúheténybe.
29 pár láb és 1 kétpár lábas vágott neki a 23 km-nek, hogy immár 41. alkalommal emlékezzünk meg a Mecseki források atyjáról!
Szép márciusi időben indultunk Dr. Takács Krisztina túravezetőnket követve a kéken a Remeterétről, útba ejtettük a picinke Cinke-tanyát, ahol a nagy forrás foglalónak és három barátjának állítottak emlékkövet.
Lejtmenetbe kapcsolva érkeztünk meg a Szuadó-völgybe a Kis-bagoly forráshoz majd következett a Szuadó-forrás, Laci-forrás, Mihály remete-forrá. Patacsi-mezőnél eleséget és vizet vettünk magunkhoz, megemlékeztünk Baumann Józsefről, akiről méltán mondhatjuk, hogy Csokonay lába nyomában haladt és követte forrás építő, foglaló munkáját. Három fő elköszönt tőlünk és külön úton folytatták. Szuadó-tetőn keresztül folytattuk utunkat, gyors pillantást vetettünk a Tölgyes-forrásra, elhaladtunk a Jancsi forrás mellett és megérkeztünk a Magyarok-kunyhójához. A IV. akna emlékkövet érintve Csapó Barna társunktól hallhattunk pár mondatot az uránérc bányászatról. Innen még mindig lefelé haladva jutottunk el a Virágos-völgybe. Kis Lajos-forrás, Lenke-forrás, Csepegő forrás. A Csokonay-kútnál közös fényképet készítettünk. A kék négyzeten fel, Abaliget felé (ahol ismét hárman kiszálltak és buszra szavaztak), aztán a sárga sávon egészen a Gubacsos kulcsos házig meneteltünk ahol ismét pihenőt tartottunk. Orfűt érintve kerestük fel a Sárkány-szakadékban a Sárkány-forrást, de nem hallottuk a sárkányt szuszogni.
Utunk innen már csak emelkedett. A sárga kereszten fel, végig a Büdöskútig.
A forrásnál végeztünk egy gyors vízhozam, hőmérséklet és ph mérést, kulacsot töltöttünk. Még egy kis emelkedő, hogy Remeterétre visszaérve zárjuk be a kört. Tiszta levegő, friss víz, jó társaság. Ezt kaptuk miközben egy nagy ember örökségét követtünk.
A mai napon már 11. alkalommal megrendezett tavaszi erdőtakarításunk zajlott le. A tervek szerint egyesületünk szemétszedési akciót szervezett H. Heténytől a Mecsek északi határától húzódó völgység patak mentén, a közút mellett. Az volt a célunk, hogy összegyűjtsük az autókból kidobott hulladékot egészen Magyaregregyig. A programot közösen valósítottuk meg a 21. Századi Magyaregregyért Egyesülettel.
A szemétszedés nemcsak esztétikai kérdés. A természetbe kerülő hulladék hosszú időn át szennyezi környezetünket, veszélyt jelent az erdő élővilágára és a patakok tisztaságára. Fontos számunkra az is, hogy a Mecsekbe pihenni érkezők ne a közutak mellett kidobott szeméttel szembesüljenek, hanem azt lássák: a Kelet-Mecsekben élők igenis igényesek a környezetükre és közösen tesznek annak tisztaságáért és megóvásáért.
Sokan érezték fontosnak környezetünk rendbetételét: egyesületünk hívó szavára a helyiek mellett Tolna megyéből, Szekszárdról, Sárköz környékéről és Pécsről is érkeztek segítők.
A program jó hangulatban telt. Senki sem kímélte a derekát: a résztvevők nevetgélve, a szép időt élvezve, sok hajolgatás közepette gyűjtötték az utak mentén található szemetet.
Félúton, a Hidasi-völgy bejáratánál találkoztunk a Magyaregregy felől érkező természetkedvelő szemétszedőkkel. Innen gépjárművekkel visszatértünk Magyaregregyre, ahol már meleg teával, zsíros kenyérrel, pogácsával és süteményekkel vártak bennünket.
Ez a nap ismét bebizonyította, hogy ötven ember tenni akarása mennyit ér. Közös munkával sokat tehetünk azért, hogy erdeink, patakjaink és útjaink tiszták maradjanak a jövő generációi számára is.
Huszonkilenc lelkes természetjáróval vágtunk neki Hosszúhetényből, hogy felfedezzük a Kelet-Mecsek egyik legeldugottabb ékszerdobozát, az Óbányai-völgyet.
Túratársak érkeztek az ország több pontjáról: Zalaegerszegről, Kiskunhalasról, Szekszárdról, Mohácsról és természetesen a környékről is.
Bár az utat kalandos sárdagasztással kezdtük, a mezőre kiérve kárpótolt minket a hó látványa.
A túra nem csak a gyaloglásról szólt, megismertük az üvegesek régi világát, hallottunk pár izgalmas helyi családi történetet és közelebb kerültünk a völgy természeti értékeihez is. Óbányára érve igazi időutazás részesei voltunk. A Hutzelsonntag (Böjtfő vasárnapja) ősi hagyománya elevenedett meg. A tűzdobálók látványos produkciója után szemtanúi lehettünk a hagyományörző tüzkerék gurításnak is.
A szervezők finom zsíroskenyérrel és meleg teával vendégeltek meg minket, ami különösen jól esett a hideg időben.
Amikor az óbányai legények legurították a tüzes kereket, sokaknak véget ért a program, de hatan még rátettünk egy lapáttal: fejlámpát fel, és irány vissza Hosszúhetény! Innentől már inkább az idővel versenyeztünk. Kisebb pihenőkkel végül este 21 órára értünk vissza.
Szuper nap volt, jó kis csapattal!
Köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott!
Az indulás előtti borús, ködös időben eleredő eső sem szegte kedvét annak a 41 főnek aki vette a bátrak bakancsát és nekivágott velünk ennek a pár km-nek.
Hosszúhetényből egy rövid buszozással érkeztünk meg Zobákpusztára, a kiindulási pontunkra.
Vezetőnk, Dr. Takács Krisztina tájékoztatott minket túránk, hogy és miben létéről, valamint arról, hogy – tekintettel az időjárásra – az előzetesen megadott útvonalat sajnos módosítottuk.
Zobákpusztáról indulva a kék jelzésen bandukolva értük el Természetvédelmi terület határát, ahol beléptünk a Hidasi-völgybe.
A szemerkélő eső ellenére itt-ott madárdal volt az útitársunk.
A Csurgónál ritka jelenségben lehetett részünk, egyszerre csurgott és megtartott még egy kevés jeget is. Külön nekünk!
A Betyár-forrás mellett haladva másztunk fel Pusztabányára. Egykor németek alapította falucska állt itt, üvegfúvással foglalkoztak. Pár szót erről is ejtettünk, majd a megmarad és a régészeti leletek alapján újjáépített -majd nemrég megrongált!- üvegfúvó kemencék mellett, az üvegesek jelzést követve a Kis-tóti-völgy végén elértük Püspökszentlászló elejét, majd egy könnyű sétával Hosszúhetényt. Pár km-el szegényebben, de vidáman és sárosan fejeztünk be kirándulásunkat. Meg is állapítottuk, hogy nem a táv, hanem a minőség a lényeg!
