Területek természetvédelmi hálózata Magyarországon
Védett természeti területek
Az országos jelentőségű védett természeti terület a természetvédelemért felelős miniszter rendeletével, azaz a védetté nyilvánítással jön létre. Négy típusa a Nemzeti Park (NP), a Tájvédelmi Körzet (TK), a Természetvédelmi Terület (TT) és a Természeti Emlék (TE).
Ezek közül általában a legnagyobb kiterjedésű a nemzeti park, amelyet lehetőleg összefüggő területen (vannak kivételek), az élővilág védelme érdekében hoznak létre. Hazánkban 10 nemzeti parkot alapítottak, az elsőt – a Hortobágyi Nemzeti Parkot – 1973-ban. A tájvédelmi körzetet is szintén nagy területen, élővilág- és tájvédelmi céllal jelölnek ki, míg a természetvédelmi terület egy-egy kisebb területű, jól körülhatárolható értékes élőhely védelme érdekében születik. A természeti emlék egyedi, de jelentős természeti képződmény (pl. szikla vagy más földtani érték) vagy élőlény (pl. nevezetes, öreg fa) védelmét szolgáló terület.
E kategóriák között jogi értelemben nincs különbség, a rájuk vonatkozó szabályok egyformák (pl. tiltott, korlátozott vagy engedélyköteles tevékenységek).
A védett területek határait hatósági táblával jelölik meg, amelyekről leolvasható az adott védett terület kategóriája is. Ugyancsak táblával jelzik a fokozottan védett területek határait.
A települési önkormányzatok is alapíthatnak védett természeti területet, ezek a helyi jelentőségű védett természeti területek, amelyek a természetvédelmi terület vagy a természeti emlék kategóriába tartozhatnak.
Hazánk területének valamivel kevesebb mint egytizede védett.
Nemzeti parkok( NP)
Nemzeti park az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése.
Tájvédelmi körzet (TK)
Tájvédelmi körzet az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe, tájrészlete, ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki, és elsődleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megőrzése.
Természetvédelmi terület (TT)
Természetvédelmi terület az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme.
A legszigorúbb szabályok a védett területeken belül kijelölt fokozottan védett természeti területekre vonatkoznak. Ezek a védett területek legértékesebb, az emberi zavarásra leginkább érzékeny részei, ahová a belépés is külön engedélyhez kötött – ez alól csak a jelzett turistautak jelentenek kivételt.
Természeti emlék (TE)
Természeti emlék valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét szolgáló terület
Natura 2000 területek
A Natura 2000 az Európai Unió természetvédelmi hálózata, amelynek célja a közösségi jelentőségű természeti értékek és élőhelyek, valamint a biológiai sokféleség megőrzése. A területek kijelölése két uniós – az élőhelyvédelmi, illetve a madárvédelmi – irányelv alapján 2004-ben történt meg, hazánkban az ország kb. ötödén, jelentős átfedéssel a védett területekkel. A kijelölés alapjául szolgáló fajok és élőhelyek állapotát a szakemberek folyamatosan figyelemmel kísérik, és a megfigyeléseik, rendszeres felméréseik alapján hatévente készítik el a Natura 2000 országjelentést.
A Natura 2000 területeken általános szabály, hogy a kijelölés céljait – azaz a jelölő fajok és élőhelyek védelmét – az emberi tevékenység nem veszélyeztetheti. A legtöbb esetben azonban ez azt jelenti, hogy az addig jellemző tevékenységek tovább folytathatók – sőt, több esetben kívánatosak (pl. hagyományos gyepgazdálkodás, kíméletes erdőgazdálkodás). Egyes tevékenységek engedélykötelesek, mint a technikai sport űzése vagy nagy létszámú közösségi események megrendezése, más tevékenységek tiltottak, ilyen pl. a gyepek felszínének felsértése.
Közlekedési szabályok védett természeti és Natura 2000 területeken
Gyalogosan
Védett természeti területen és Natura 2000 területen a gyalogos közlekedés nem korlátozott, ezeken a területeken kizárólag a tulajdonjoghoz köthető korlátozásokat kell betartani – pl. magántulajdonú bekerített helyre csak a tulajdonos engedélyével léphetünk be. Fokozottan védett természeti területen azonban – a jelzett turistaút kivételével – csak a természetvédelmi hatóság engedélyével tartózkodhatunk, tehát ezeken a területeken a jelzett útról tilos letérni, jelzett turistaút hiányában pedig – bármily csábító is – nem léphetünk be.
Kerékpárral
A kerékpár járműnek minősül, ezért a közútról letérve speciális szabályok vonatkoznak rá. A szabályok közötti eligazodást nehezíti, hogy a hazai erdőkben a járművek közlekedését az erdőtörvény (2009. évi XXXVII. tv.) is szabályozza, így más-más szabályok vonatkoznak a Natura 2000 vagy védett természeti területen lévő gyepekre és erdőkre. Ráadásul az erdőtörvény még a kizárólag emberi erővel hajtott kerékpárokra és a nem kizárólag emberi erővel hajtott kerékpárokra, tehát az eBike-okra is eltérő szabályokat határoz meg.
Erdőterületen általános szabály, hogy míg kerékpárral szinte bárhol – az útról letérve, akár a fák között is – közlekedhetünk, addig eBike-kal csak az ingatlan nyilvántartásban közútként vagy közforgalom számára megnyitott magánútként nyilvántartott úton közlekedhetünk. Ha az eBike-osok másutt is akarnának tekerni(?), csak akkor tehetik meg, ha az erdőgazdálkodó azt számukra engedélyezte, de ekkor is kizárólag a meglévő feltáróút hálózatot, azaz közútnak vagy forgalom számára megnyitott magánútnak nem minősülő dózerutakat használhatják.
Ezt az általános szabályt árnyalja a természet védelméről szóló törvény, amely szerint engedély nélkül csak a járműközlekedésre kijelölt erdészeti utak használhatók, tehát védett természeti területen az utakról még a kizárólag emberi erővel hajtott kerékpárral sem térhetünk le. Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a gyalogos ösvény nem járműközlekedésre kijelölt erdészeti út, ezeken jogszerűen nem kerékpározhatunk. Figyelem! Az eBike-ra a védett természeti területen is érvényesek az erdőtörvény szabályai: eBike-kal közúton és forgalom számára megnyitott magánúton lehet közlekedni, ezeken kívül csak az erdőgazdálkodó engedélyével.
A kerékpáros közlekedést tekintve a legegyszerűbb a fokozottan védett természeti területekre vonatkozó szabályozás: fokozottan védett természeti területen kizárólag a jelzett, kerékpározásra kijelölt utakon lehet kerékpárral közlekedni, és ezekről az utakról tilos letérni. Fokozottan védett természeti területen tehát tilos kerékpározni a nem jelzett utakon. Fontos tudnivaló, hogy kerékpárral csak abban az esetben közlekedhetünk jelzett turistaúton, ha az útvonal kerékpáros közlekedésre is ki lett jelölve, tehát a gyalogos mellett jelzett kerékpáros túraútvonal is. Ez a szabályozás független a terület védettségétől, mindig be kell tartani.
Lóval
A lovas közlekedést, látogatást az Erdőtörvény szabályozza elég részletesen az Erdő látogatása című 91. § (1) bekezdésben.
Az állam illetve a helyi önkormányzat 100%-os tulajdonában nem álló erdőben az erdészeti feltáró hálózat részét képező erdei úton kívül való lovaglást, és kerékpárral való közlekedést az erdőgazdálkodó korlátozhatja, illetve megtilthatja, ha a terület tulajdoni jellegét és a korlátozást, illetve tiltást a területen megfelelően jelzi.
Az erdőben abban az esetben lehet a megjelölt turistaúton kerékpározni és lovagolni, a megjelölt kerékpáros úton lovagolni, ha az együttes használat lehetősége jelzéssel az adott turistaúton vagy kerékpáros úton megjelölésre került.
Az erdőben sport vagy turisztikai célú, lóval vontatott járművel turistaúton közlekedni tilos.
A megjelölt turista- vagy kerékpáros utak kereszteződésén a lovas kizárólag lépésben haladhat át.
Ezen felül a Természetvédelmi Törvény külön nem korlátoz a lovaglásra vonatkozóan, viszont szervezett lovas program (meghirdetett rendezvény) esetén természetvédelmi engedélyt szükséges előzetesen beszerezni.
Viselkedés a természetben!
A természetben eltöltött időnél nem sok kellemesebb dolog van, ugyanakkor ez az érzés egészen egyoldalú lehet – az ember javára -, ha bizonyos etikai szabályokat nem tartunk be. Az ember – bár része a természetnek – már csak azzal is zavaró tényező lehet, hogy jelen van a természetben, így egy átgondolatlan, a kelleténél önfeledtebb túra során súlyos, akár visszafordíthatatlan károkat okozhatunk az élővilágban vagy a természetes élőhelyekben
Használjuk a jelzett utakat, tanösvényeket, hiszen ezek az adott térség legjellemzőbb részein futnak, amelyek úgy lettek kijelölve, hogy a lehető legnagyobb élményt nyújtsák a természet legkisebb terhelése mellett. Többségük mentén tájékoztató táblákat, pihenőhelyeket, esőbeállókat vagy tűzrakó helyeket is elhelyeztek, és a jelzésekkel, útjelző táblákkal az eltévedésnek is kisebb az esélye.
Tartsuk be a természet védelmére vonatkozó szabályokat! Higgyük el, hogy a sokszor ésszerűtlennek vagy feleslegesnek tűnő szabályok betartásával már sokat tehetünk az élővilágért. Ne menjünk tiltott – pl. fokozottan védett – helyre, ne közlekedjünk olyan területen, ahol nem megengedett. Engedély nélkül ne gyűjtsünk semmit a védett területeken, és ne gyújtsunk tüzet a kijelölt tűzrakó helyeken kívül. A sátorozás a természetben lehetséges nem védett és védett természeti területeken. A védett területeken a Természetvédelmi Hatóság engedélye szükséges. Legfeljebb 24 órát meg nem haladóan. Ha ennél tovább maradnánk, az erdőgazdálkodótól kell engedélyt kérnünk.
A tavaszi – nyári félévben legyünk különösen körültekintőek. Ilyenkor van a madarak fiókanevelési időszaka, a legtöbb növény ilyenkor virágzik, szaporodnak a békák és a gőték az út menti tavacskákban. Az élőlények különösen a tavaszi időszakban rendkívül érzékenyek, ezért ilyenkor próbáljunk a lehető legkisebb zavarással kirándulni, kerékpározni. Legyünk csendesek, fölöslegesen ne zajongjunk, inkább figyeljük a természet hangjait. A megállókat igyekezzünk a kiépített pihenőkhöz tervezni, ha ez nem sikerül, figyelmesen válasszunk pihenőhelyet. A virágos rét vagy patakpart nagyon szép piknikező hely, de ha eltiporjuk a virágokat, ebben az évben már nem fognak magot érlelni. Figyeljünk az árulkodó jelekre is: a hangosan, élesen csivitelő vagy erősen vijjogó madár nem minket üdvözöl, éppen ellenkezőleg: a fészkét védi. Ilyenkor néhány száz méterrel arrébb verjünk tanyát, ahol már nem zavarjuk a madarat.
Gyűjtés szabályai: Gyógynövény,vadgyümölcs,gomba,agancs
A polgári törvénykönyv szerint a gyűjtésre alkalmas terület tulajdonosát megilleti a birtoklás, a használat és a hasznok szedése, valamint a rendelkezés lehetősége. A használat és a hasznok szedésének jogából következik egyebek között az is, hogy az adott területen található gyógynövény (vadgyümölcs, gomba is) a terület tulajdonosáé. A rendelkezési jog alapján a tulajdonos a föld birtoklását, használatát, a hasznok szedésének a jogát teljesen, illetve korlátok között átengedheti. A gyűjtéssel hasznosított terület és a gyűjtés időpontja kapcsán a polgári törvénykönyv, a természetvédelmi, valamint a helyi rendelkezések irányadók. A vadon termő gyógynövény gyűjtése erdei haszonvétel. A gyűjtésre alkalmas erdei tisztások, erdőszélek is a gyűjtés helyének részét képezik. Az állami erdészet kezelésében álló, de nem védett természeti státusszal rendelkező területen (amennyiben jogszabály másképpen nem rendelkezik) személyenként és naponta legfeljebb 2 kg gyógynövény , vadgyümölcs , gomba gyűjtése minősül egyéni szükségletnek. Az egyéni szükséglethez történő gyűjtéshez engedélyre nincs szükség, de fontos tudnivaló, hogy az egyéni szükségletre gyűjtött gyógynövény nem hozható kereskedelmi forgalomba! Magánterületen az egyéni szükséglethez történő gyűjtéshez is a terület tulajdonosától, kezelőjétől vagy használójától engedélyt kell kérni.
Az egyéni szükségletet meghaladó (akár kereskedelmi célú) gyógynövény gyűjtéséhez a nem védett természeti státusszal rendelkező területen az állami erdőgazdálkodótól előzetes írásbeli hozzájárulást kell kérni. A gyűjtési engedély általában az illetékes kerületvezető erdésztől szerezhető be. A rendelkezési jogból eredően az engedély kiváltásának költsége erdészetenként (tulajdonosonként) eltérő lehet.
A gím- és dámszarvasok tavasszal hullajtják el régi agancsukat. Az agancsok az adott területen vadászatra jogosult szervezet tulajdonában vannak, engedély nélküli gyűjtését a törvény bünteti, a szarvasok hajszolása pedig állatkínzásnak minősül. Mindezekkel a legtöbben tisztában vannak, ennek ellenére egy kirándulás alkalmával mégis csábító lehet egy meglelt darab felszedése, gondolván, mi csupán egy emléket viszünk haza az erdőből. Miért ne tegyük ezt!
Az elhullajtott agancsok nagyon fontos információkat hordoznak a természet közeli erdőgazdálkodás számára. Szakszerű összegyűjtésükkel az erdészek következtetni tudnak a vadállomány korára, méretére, mozgására és egészségi állapotára – így fel tudják mérni az adott erdő vadeltartó-képességét is.
A hullajtott agancsok gyűjtését kizárólag az erdészetek szakemberei, vadászok vagy az erdőgazdaságok írásos engedélyével rendelkező személyek végezhetik.
Képek
